Nagy divatját éli a medvehagyma, én kb. három éve tudok egyáltalán róla, hogy létezik. És idén szántam rá magam, hogy szerezzek is belőle, ne szárított fűszerként kelljen használni. A Bosnyák téri piacon már tudom hova kell menni, ha vadon termő dolgokat akarok. Volt is medvehagyma, vettem is belőle. Közvetlenül a medvehagyma mellettContinue Reading
Megint összejöttünk séftársaimmal, hogy együtt – egy fakultáció keretében – készítsünk valami izgalmasat, amelynek önállóan talán egyikünk sem merne nekiveselkedni, és amely során áramoltatni tudjuk a tudásunkat. (: Persze van ami csak bonyolultnak tűnik valamiért. Így volt ez a fenti levessel is, amely ha nem is gyerekjáték, de az alapContinue Reading
Ez a nyár a gyümölcslevesek nyara. Két módon is próbáltam ilyen levest készíteni. Az első módszer (hidegen összekeverés) az ami végül nyert, de csak azért mert ez a mostani leves kiugróan jól sikerült. Az eperkrémleveshez hasonlóan ezúttal is egy lábasba helyeztem az összetevőket: friss áfonya, szeder, málna (a piacról), magozott cseresznye, őszibarack, görögdinnye (ettől lettContinue Reading
Vagy rebarbarás eperkrémleves, ahogy tetszik. A lényeg, hogy egyre nyitottabb vagyok, mert tavaly még nem tudtam volna elképzelni, hogy a rebarbarának bármilyen szerepe lehet konyhámban, már csak azért sem, mert olyannyira divatos lett, hogy úgy éreztem, nem az én világom. De a savankás ízvilág meggyőzött, így most természetesnek tűnt, hogyContinue Reading
Mindig is kerestem az igazi sötét rózsaszín (már-már bordó), savankás ízű gyümölcsleves receptjét. Most egy lépéssel közelebb kerültem ehhez. Bár egyelőre sokkal jobban szeretem a hidegen készíthető gyümölcsleveseket, most mégis elbizonytalanodtam egy kicsit. De miért is? A gyümölcsök (málna, meggy, cseresznye, őszibarack) már nem sokáig bírták volna magukat a hűtőben, ígyContinue Reading
…Akkoriban a kagyló még úri huncutságnak számított (még persze ma is), főleg egy korombeli sihedernek. Nem is értettem, miért rontják el a spagettit, vagy éppen a kagylót a másikkal. Azóta megértettem, sőt, az edinburgh-i kiruccanás, meg a kagylóval való kísérletezés felszakította a régi emlékeket, sebeket, és nagyon vágytam már erre az ételre.Continue Reading
Végül Edinburgh-öt választottuk a városnézés helyszínéül, részben mert mindig is érdekelt a skót táj szépsége (még ha ebből most csak ízelítőt kaptunk), valamint nem akartam most Isztambulba menni. Nem bántuk meg, Edinboró jó hely, és ami talán a blog szempontjából még fontosabb, számos gasztronómiai vonatkozású élménnyel tértünk haza. Korábban, amikor Londonban jártam,Continue Reading
Edinburgh-ben járva, rászoktunk kicsit a kagylóra, nemes egyszerűségével alig tudtuk betelni. Olyannyira, hogy ezúttal házilag is elő akartuk állítani azt, amit kint ettünk. Az első kérdés persze az volt, hogy de honnan szedünk mi friss kagylót? Ahogy minden, a vásárcsarnokban ez is van. Az alagsorban kell keresni a 16-os körüliContinue Reading
Korábban sokkal többet írtunk tésztákról. Nem az történt, hogy a tészta iránti lelkesedésem alábbhagyott volna, sokkal inkább az, hogy nehéz egyszerűen elkészíthető tésztákról túl sok mindent írni. Ezúttal viszont az történt, hogy ez nem a legegyszerűbb típus (nem is túl bonyolult), azaz van miről írni, illetve elég sok olasz film,Continue Reading
Ez is egy olyan étel, amelyből nehezen lehet két ugyanolyan receptet találni, mindenkinek megvan a maga kis trükkje, gondolom ez Olaszországban hatványozottan igaz. Én olíván kockára vágott bacont pirítotttam, ezután adtam hozzá a finomra vágott vöröshagymát és a fokhagyma egy részét. Amikor megpuhult, akkor jöttek a kis kockára vágott zöldségek,Continue Reading