…Akkoriban a kagyló még úri huncutságnak számított (még persze ma is), főleg egy korombeli sihedernek. Nem is értettem, miért rontják el a spagettit, vagy éppen a kagylót a másikkal. Azóta megértettem, sőt, az edinburgh-i kiruccanás, meg a kagylóval való kísérletezés felszakította a régi emlékeket, sebeket, és nagyon vágytam már erre az ételre. Friss kagylót pedig ugye már nem nehéz szerezni a vásárcsarnokban, és nem is elborultan drága dolog ez.
Minden a paradicsommal kezdődik, forró vízzel leforrázuk, kis szünet után, héjukat lehúzzuk. Közben a fokhagymát a hagymával pirítjuk egy kis olajon, a fokhagmyával ne spóroljunk, ez lesz az íz egyik katalizátora. (A kagylót előtte az ismert módon tisztára suvickoljuk.)
Amikor a fokhagyma és a hagyma megpirult, tegyük bele egészben a paradicsomokat. Várjunk, amíg szetesnek, ha kell fakanállal segítsünk rá. Amikor már jó sok leve lett (talán túl sok is), és elkezdett forrni, egy érzésnyi fehérbort lötykölünk bele. (Nyakas Müller Thurgau volt, amit használtunk erre a célra.)
Forralás következik, hogy a lé apadjon egy kicsit, amint ezt meguntuk, mehet bele a kagyló. Nincs szükség lefedésre, a kagylok szépen kinyílnak 2-3 perc alatt. Sózzuk, borsozzuk, bazsalikom levelekkel szórjuk meg. 2 főre, fél kg kagyló bőven elég. Olívabogyót is akartunk tenni bele, de azt elfelejtettük.
A paradicsomos kagylót összerázzuk a spagettivel, de ezt talán már nem is kell mondani. Egy kis parmezán jól jöhet, legyen készenlétben.
Ne feledjük, amely kagyló nem nyílt ki, nem is fog, mehet a szemétbe, kinek hiányzik egy masszív gyomorrontás.