Vagy rebarbarás eperkrémleves, ahogy tetszik. A lényeg, hogy egyre nyitottabb vagyok, mert tavaly még nem tudtam volna elképzelni, hogy a rebarbarának bármilyen szerepe lehet konyhámban, már csak azért sem, mert olyannyira divatos lett, hogy úgy éreztem, nem az én világom. De a savankás ízvilág meggyőzött, így most természetesnek tűnt, hogy ki kellene próbálnom, ezért örültem, amikor kaptam egy marékra valót. Egyből a kötelező megoldást aknáztam ki. Eperrel.
Eperkrémlevest csináltam már tavaly, amely tökéletes nyárváró leves, de most kíváncsi voltam, hogy a rebarbara, mit tud hozzátenni a majdnem tökéletes elegyhez. Röviden összefoglalva elég sokat, mindezt úgy, hogy senki nem mondja meg, hogy rebarbara is van a levesben.
Először is a rebarbarát megtisztítom, le kell húzni a külső “héját” szépen lejön. Majd kevés vízben megfőzzük, amint forr, már kész, nem kell sok neki, gyorsan felpuhul. Ezután hozzáadjuk a gyümölcsöket, nagy részben epret, de én egy kis idei őszibarackot és májusi cseresznyét (amitől csodaszép lett a színe) is tettem bele, végül tejszínt, vaníliás cukrot és citromlevet, és az egészet összeturmixoljuk. Löttyintek bele egy kis hárslevelűt is.
Bátran mondhatjuk, hogy a rebarbara hiányzott eddig a gyümölcslevesemből.