Edinburgh-ben járva, rászoktunk kicsit a kagylóra, nemes egyszerűségével alig tudtuk betelni. Olyannyira, hogy ezúttal házilag is elő akartuk állítani azt, amit kint ettünk. Az első kérdés persze az volt, hogy de honnan szedünk mi friss kagylót? Ahogy minden, a vásárcsarnokban ez is van. Az alagsorban kell keresni a 16-os körüli számozást, és ott a beugró részen, szemben mindenféle tengeri (és nem tengeri) herkentyűt talál az ember. Nagyon szép, friss kagylót vettünk.
A kagylók tisztítása egy fontos momentum. Körömkefével kell nekiesni, ahol durvább “kinövések” vannak, azt meg kell “bicskázni”, mert másképp nem jön le. Így kell leszedni róla a tengeri koszt, algát, növényi maradványokat, meg még ki tudja mit. Ami menet közben kinyílna (akár egy kicsit is), attól szabaduljunk meg gyorsan, érzelmek nélkül.
Ezután az újhagymát feldaraboljuk, majd fokhagymával olívaolajon egy kicsit pirítjuk, erre jön egy kis berlini sör (kb.2 dl). Melegítettük a sörös levet, hogy a kagylók “melegbe” érkezzenek, és ne szenvedjenek sokáig, ha esetleg még éltek volna. Tehát bele a lébe a kagyló, 3-5 percig lefedve főnek, majd egyből tálalás. Arra figyeljünk, hogy ami nem nyílik ki ennyi főzés után, az már nem jó, megint csak szabaduljunk meg tőlük, ezúttal bűntudat nélkül.
A zöld petrezselymet azt véletlenül kihagytuk belőle, ha van frissen, nagyon jól illik a főzőlébe, valamint a sör helyett a bor szerencsésebb választás, a sör kesernyés íze miatt. A tejszín és a kék sajt pedig remek alternatíva lehet még.
Nem kell félni a tengeri herkentyűktől, csak elsőre tűnik kicsit bonyolultnak a kezelésük és feldolgozásuk, másodszorra már természetes.