Ismét felfűtöttük a kemencét. De most a hagyományos kemencés húsok helyett borjú karajt sütöttem.
Kemencében eddig csak olyan húsokat (kacsa, sertés csülök, malac) sütöttem, amelyeken zsíros bőrréteg volt. Új kihívást jelentett a bőr nélküli csontos borjú karaj megsütése. Persze nem kellett sokáig gondolkodni, ugyanúgy jártam el mintha hagyományos sütőt használnék, a végeredmény mégis jobb lett.
A karajt sós kakukkfüves lébe bepácoltam. Ez a fajta pácolás azért jobb, mintha csak bedörzsölnénk sóval a húst, mert így nem szárítja ki a só a húst, nem von el belőle nedvességet, viszont a só és a fűszerek ugyanúgy átjárják a hús belső részeit is.
Mielőtt a 280 fokosra felfűtött kemencébe betettem a karajt, forró vas serpenyőben friss kakukkfűvel elősütöttem, kérget készítettem a húsra. Ez azért fontos, mert a kéreg megóvja a borjú karajt a sütés közbeni kiszáradástól, nem engedi, hogy az értékes szaftok távozzanak a húsból. Az egészben sütött húsoknál a kéreg készítés elmaradása szokott lenni a legnagyobb hiba.
Az elősütést követően kb. 1,5 órán keresztül sütöttem a húst fedő alatt, közben szükség szerint kevés vizet öntöttem alá.
A végeredmény pedig: vaj puha, szaftos hússzeletek.
