Az elején szögezzük le, hogy ahol ‘kiskezitcsókolommal’ köszönnek a pincérek az túl rossz hely nem lehet. A Csalogány 26-ban járva mindig felfigyeltem az utcában lévő régivágású, a boldog 70-es, 80-as évekből itt maradt másik étteremre, ahol a pincérek is a korábbi időszak fess divatját követik, azaz szigorúan fehér inget, pincérmellényt, lezser fekete nadrágot viselnek. A fekete cipő ahogy kell hanyagul gondozott, de odáig már senkinek sem jut el a tekintete. Ez így van jól, kellenek az ilyen helyek, ahol visszasejlenek a fiatalságunk meghatározó gasztronómiai élményei.
Ezek az érzések jutottak eszembe a Róma Ételbárban ülve, ahol is az étterembe belépve egyből foglalkoznak a vendéggel, ahol a törzsvendégek odaköszönnek a szomszéd asztalnál ülő nem törzsvendégeknek, és ahol a fizetés bemondás alapján történik. Természetesen minden a konyhán áll vagy bukik. Én az egyik nagy kedvencemet, Magyaros szűzérméket kértem, míg Poissonnier kolléga Hagymás rostélyost rendelt. Tejfölös uborkasaláta is sok mident elmond egy helyről, így azt sem hagytuk ki.
Az ottlétem alatt pontosan az jutott eszembe, amit az Olimpia Étterem is vall magáról: őszinte konyha. Itt is pont azt kapja az ember, amit vár (a pénzéért). Minden íz a helyén van, minden abból és úgy készül, ahogy az a régi, klasszikus szakácskönyvekben meg volt írva a vendéglátó szakiskolákban. Egyszerű, sallangmentes vendéglátás ez, és pont ezért működik, mert nem is akarnak többek lenni. A dolgozók is ezt a képet erősítik, és távozáskor az az ember érzése, hogy ide nemsokára újból benézek.
Csak most olvastam az index cikkét, de örülök, hogy az Alexandra kiadó kritikusai is hasonlóan látják a helyet:
“Az év reménysége az Aranyszarvast újra menővé tevő Mogyorósi Gábor lett, az év szervizében a Fausto’sban részesülhetünk, Magyarország legjobb ár-érték arányú helye az Olimpia étterem, csárdája a bándi Udvarház, kifőzdéje a Kádár, ami csak azért történhetett meg, mert egy utcából nem akartak kettőt díjazni, hiszen emiatt nem futhatott be a Csalogány utcai Róma ételbár.”
Ezek után muszáj lesz a Kádár Étkezdét is kipróbálni.
És végezetül a kedvenc részem az étlapról: Üzlettulajdonos: Sebestyén Attila és neje, CICA