No igen, ahogy korábban írtam, az eperkrémleves az egyik bizonyítéka, hogy közeledik a nyár. A másik a kovászos uborka, vagy ahogy sokan ismerik még, koviubi, amely méltán az egyik legkedveltebb szezonális savanyúság, nem is értem hogy gyerekkoromban, miért nem szerettem. Szerencsére azóta a fél karomat is odaadnám érte, és mostanra jutottam el odáig, hogy ezt otthonomban is meg kéne csinálnom, azaz meg kellene kovászolni az uborkákat.
Az interneten rengeteg trükköt, receptet, fogást, anekdotát találni, amelyek biztosan mind-mind mély tapasztaláson alapulnak, én igyekeztem a leghagyományosabb utat választani.
Az uborkákat (közepes nagyságú) jó alaposan megmossuk, majd az aljukat levágjuk, és negyedeljük őket egy éles késsel. A befőttes üveg aljára kaprot teszünk, bele az uborka, kevés fokhagyma. Közben vizet melegítettünk langyos hőmérsékletűre, amelybe sót teszünk. Még annál is többet, sőt amikor azt gondoljuk sós, még azután is tegyünk bele, hogy még sósabb legyen, ettől lesz igazi a kovászos uborka. Ezt a langyos vizet öntjük az uborkára, hogy jól ellepje azokat. Majd fehér kenyeret pirítunk, és ezt nyomkodjuk az üveg tetejére. A víz a kenyeret is lepje el. Apropó víz, én egy kis ecetet is tettem bele, állítólag ettől lesz ropogós az uborka. Szóval én is használtam trükköt.